Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!"
Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. (Róm 8, 15-16)
Nehéz napokat élünk. Félünk egy olyan vírustól, melyet nem ismerünk, nem tudjuk hogyan hat és nem tudjuk gyógyítani. A média tele van mindenféle információval, szenzációéhes hírekkel az új járványról, mindenki erről beszél, még a csapon is ez folyik. Pánikhangulat van. Az emberek mindent felvásárolnak, raktároznak, bezárkóznak. Leáll az élet az iskolában, óvodában, távmunka lép életbe, nincsenek rendezvények,az egészségügy a vírusfertőzöttek elkülönítésére törekszik, minden halasztást nyer. És ez így helyes, hogy minél inkább megelőzzük a vírus terjedését.
De miközben fizikailag bezárkózunk, lelkileg is bebörtönözzük magunkat, s már a félelem rabjai lettünk. A félelem pedig gúzsba köt, megbénít, a gödör mélyén pedig nem látunk, nem hallunk, csak önmagunk sebeit nyalogatjuk. "Csak túlélni a cél!"
De Jézus Krisztus nem erre hív minket! Nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy ismét féljünk, hanem a fiúság Lelkét kaptuk, hogy együtt kiáltsuk: Abbá, Atya! Kérlek titeket, hogy a gödörből nézzetek fel és lássatok! Ne légy a félelem rabszolgája, hanem légy Krisztus által Isten gyermeke. Isten a mi Atyánk és Neki hatalma van e világ felett, a vírus felett, a félelem felett. Atyánknak hatalma van hit által a szívünk felett is. Mi döntésünk, hogy helyet adunk a félelemnek, vagy szívünkben a hit, a remény és a szeretet uralkodik.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
- A megváltozott életmód miatt több idő jut családtagjainkra. Ha együtt vagyunk, ne a híreket bujjuk, hanem végre van idő egymással beszélgetni, játszani, kirándulni.
- Kopogtat a tavasz feltartózhatatlanul. Csodálkozz rá a teremtett világra. Vedd észre azt a sok szépséget, mely mellett nap mint nap elrohantál.
- Van időnk rokoni és baráti kapcsolataink ápolására. Telefonon keressük őket, s ha van fogadókészség, akkor személyesen keressük fel őket.
- Élünk egymás mellett, de évek óta nem váltottunk pár szót egymással. Alkalom van az elrontott kapcsolatok rendezésére: - a bocsánatkérésre és a megbocsátásra.
- Figyeljünk idős szüleinkre és környezetünkben élő öregekre, fogyatékkal élőkre. Ha nem is látogatjuk őket, de egy jó szó, egy mosoly távolról sokat jelenthet számukra. Segítsük őket, ahogyan ők kérik.
- A jelen helyzet kimondottan alkalmas az elcsendesedésre. Vegyük elő Bibliánkat, olvassuk el a napi Igét, elmélkedjünk rajta és imádkozzunk mennyei Atyánkhoz.
Összeségében ez az idő most ajándék - arra alkalmas, hogy rendezzük kapcsolatainkat Istennel és emberrel.
Használd ezt az időt szépre és jóra és ne a benned lakozó félelem áplására.
Jézus Krisztus nevében: dr.Tókos László esztergomi presbiter